A héten több beszélgetésem is volt pánikbetegekkel. Néhányan már múltbeli pánikbetegnek tekintették magukat, de mivel hét évig én is benne voltam, ezért véleményem szerint nincs múltbeli pánikbetegség, csak jelenleg is kordában tartott. Vagyis, akik már megtanulták kezelni, mert van kiút belőle! És ezt a nehézséget minél előbb meg kell tudnunk oldani, mert a családi életünk és a munkánk sínyli meg.

Hogyan tudod kezelni a pánikbetegséget?

Jógázzunk

Beszéljünk róla

Meditáljunk

Írjunk, rajzoljunk

Kiránduljunk

Utazzunk

Kerüljük a cukros és feldolgozott ételeket

Sportoljunk

A felsoroltak közül mindenkinek más működik, lehet, hogy az összes, de lehet, hogy egyik sem. Magunknak kell megtalálnunk azt az eszközt, amivel legyőzhetjük a betegséget. Össze kell állítanunk egy étlapot és ki kell tapasztalnunk, hogy mi működik a mi esetünkben.

Abban egyetértettünk a többiekkel, hogy a sport segített a legtöbbet. Valaki azóta is rendszeresen fut, mások küzdősport edzést végeznek, én erősportokat végzem és mellette ökölvívással foglalkozom. Sportolás és erős fizikai igénybevétel esetén ugyanazokat a tüneteket produkáljuk, ami a betegség velejárója: légszomj, nehézlégzés, heves szívverés,izzadság,etc. Csak az a különbség, hogy akkor nem keressük magukban a problémát, mert a sport természetes velejárójának  tekintjük.

És túléljük az edzést :). Minden nap!

Fontosnak tartom, hogy ne meneküljünk a betegség elől. Ne adjuk meg magunkat ,menjünk  szembe vele. Ne zárkózzunk be magunkba és legyünk a gondolataink foglya. Az nem megoldás! A megoldás az, amikor olyan biztonságos élethelyzeteket keresünk amitől rettegünk (Pl: ha nem szeretünk egyedül lenni, akkor legyünk egy kicsit egyedül, majd növeljük az időtartamot).  És ha beleállunk, akkor majd rájövünk, hogy nem történt semmi rossz. Sajnos ez egy gondolati betegség és nem tudjuk megoldani gondolatokkal azt, amit azzal hoztunk  létre.

Remek könyv a témában: Matt Haig – Miért érdemes életben maradni?

Ha úgy érzed nehézség egyedül megoldani, akkor keress bátran konzultációval kapcsolatban!

Minden nap találkozunk ezzel a mondattal : Stresszelek, stresszes vagyok.  És ez nem feltétlenül baj. ,mert annyi külső és belső hatás ér bennünket, hogy simán beleesünk egy-egy ilyen állapotba.

A stressz teljesen kezelhető, ha van “kivezetése”, mint pl ha megtámad egy oroszlán,akkor a szervezetünk reagál a kialakult helyzetre és menekülni próbálunk. Tehát egy valós félelemmel nézünk szembe vagyis van tényleges oka a helyzetnek.

De ha egy gondolat okozza a stresszt vagy egy még meg sem történt cselekmény, beszélgetés, fantázia szülte belső hang,  akkor nem tudunk mit kezdeni a helyzettel és stresszelünk, ami később szorongássá és depresszióvá alakulhat át és ezt megsínyli a magán és a munkahelyi életünk is.

Hogyan csökkentsük a stresszt:

-aludjunk 8 órát teljes sötétségben (egyes kimutatások szerint az amerikai munkások 66 százaléka nem képes végigaludni az éjszakát a szorongás miatt),

-sportoljunk rendszeresen ( az edzés hatására a szervezet az adrenalin mellett szerotonint ( hangulat), dopamint (érzelmek) és endorfint (boldogsághormon) szabadít fel),

-megfelelő  táplálkozást kövessünk, főleg az esti órákban (lefekvés előtt 2-3 órával) kerüljük a koffeint, cukrot, magasabb szénhidrát és zsírtartalmú ételeket. A cukros és fehér lisztes élelmiszerek csökkentik a dopamin szintet!,

-kiránduljunk (szintén dopamint szabadít fel),

-simogassunk kisállatokat (nálam ez nagyon bevált, bár a kutyáim elég nagyok),

-és az empátia,

Az empátiát direkt hagytam a végére, mert nagyon nagy hatást tulajdonítok neki. Amikor rossz érzésünk van egy megnyilvánulással kapcsolatban, akkor igenis álljunk bele és értsük meg, hogy mit jelent ez az egész. A legtöbb esetben nem is rólunk szól, csak magunkra vesszük  és felcímkézzük. Amennyiben nekünk szól, akkor vizsgáljuk meg a helyzetet és keressük meg a mikéntjét. Kinek az érdeke? Mi az fontos neki? Nem kell elfogadni…meg kell érteni a másik felet. Ez egy nagyon nehéz feladat, de az empátia megóv bennünket a további stressztől. Különbséget kell tenni, hogy mit tudunk kontrollálni és mit nem. Amit nem tudunk kontrollálni azon csak az elfogadás segíthet. Ha úgysem tudunk rá hatással lenni, akkor felesleges stresszelni rajta…úgysem változik, csak magunkat kínozzuk feleslegesen.

Amennyiben nehézséget okoz az empátia megértése,a  döntéshozatal vagy támogató jelenlétre van szükséged a céljaid elérésének érdekében, keress bátran konzultációval kapcsolatban.

Egy nagyon érdekes cikkel találkoztam tegnap, amely alapján a tudatos gondolkodás képes lehet  korunk egyik legnagyobb fizikai problémáját enyhíteni: a hátfájdalmat. ( http://breakingmuscle.com/fitness/how-mindfulness-can-cure-back-pain) A mindfulness-based stress reduction (MBSR) segítségével “kezelt” betegek jelentős fájdalomtól voltak képesek megszabadulni a vizsgált időszakban,  de hozzátéve, hogy az MBSR tréninggel sem kerülhető ki az esetleges gyógyászati vagy sebészeti beavatkozás.

A mindfulness az éber tudatosságra és jelenlétre tanít a  fókuszon keresztül. Felhasználják és oktatják (Oxford, Cambridge) többek között az orvostudomány egyes területein és stresszoldásra az USA hadseregében is .

„Az éberség pillanatról-pillanatra gyakorolt ítélkezéstől mentes tudatosság, melyet odafigyelés révén gyakorolunk. Az éberség az élet természetes része. Gyakorlással erősíthető. Ezt a gyakorlást néha meditációnak hívják, ami valójában a figyelemről szól, és a figyelni kizárólag az érzékeinken  és tudatunkon keresztül tudunk.”(Jon Kabat-Zinn az MBSR megalkotója )

És hogy miért is fontos nekem? Mert alapjaiban és szemléletében teljesen megegyezik az általam képviselt Empatikus Krízismenedzsment eszméivel, az érzelem és ítélkezésmentes tudatos figyeléssel, objektív szemlélettel, éber tudatossággal! A VI. Corporate Coaching Konferencián a tavalyi évben lett volna lehetőségem nagyobb betekintést kapnom a mindfulnessről, de pont párhuzamosan tartottam előadást egy másik teremben, de azért remélem lesz még lehetőségem pótolni.

Jellemzően, amikor konditeremben edzem, akkor azok közé tartozom, aki felteszi a fülhallgatóját és kizárja a külvilágot. (Persze tudom, hogy ez elég kevés sportnál tehető meg, de most nem is ez a lényeg).

Kb egy hete beszéltem pár percet egy barátommal bemelegítés közben és elmesélte, hogy egy hírhedten agresszív sportoló is elkezdett lejárni.  3 napig foglalkoztatott a dolog,azalatt számtalan ütés és feladásos technikát játszottam le fejbe, ami az elmúlt 20 évben ragadt rám, amíg rá nem jöttem, hogy teljesen üresben pörgök , hiszen a delikvens nem is tud róla, nem is tett érte semmit, nincs helye és ideje ezeknek a gondolatoknak!

Mi a tanulság?

-nem kell minden zajt, pletykát meghallani,

-ha valami ekkora feszültséget okoz benned, akkor lépj vissza és nézz rá kívülről és objektívan, hogy van-e alapja….legtöbbször nincs,

-ne engedd, hogy az elméd uraljon: ha edzeni mentél, akkor eddz…gondolkozz utána,amikor végeztél,

-a hegyet is csak akkor mászod meg, ha már ott állsz előtte,

-mindig legyen nálad “fülhallgató”.