Balázs összes bejegyzése

Kilenc kulcslépés az érzelmi intelligencia fejlesztésére

Nagyon érdekes kutatásra bukkantam, amit több, mint 1 millió emberen végeztek el. A kutatás lényege az volt, hogy a top vezetők 90 százaléka rendkívül magas érzelmi intelligenciával bír és ehhez kilenc kulcslépést határoztak meg.

  1. Ne hasonlítsd össze magadat más emberekkel és más teljesítményekkel! Nem számít, hogy mások mit gondolnak, mit cselekszenek, a saját életedet magadnak kell érezned belülről.
  2. Bocsáss meg, de ne felejts! A sérelmeken vagy negatív helyzeteken lépj túl, de a jövőre való tekintettel észben kell tartanod, hogy ne kövesd el újra ugyanazt a hibát.
  3. Nem kell minden harcba beleállni! Holnap is lesz nap és akkor harcolj,  amikor neked is jó lesz a helyszín és az idő.
  4. Ne törekedj a tökéletességre! A tökéletesség nem létezik és amikor nem jön össze, akkor elég sok időt tölthetsz annak elemzésével, hogy mit és hol rontottál el.
  5. Ne élj a múltban! Sikertelenségek a kockázatvállalásból fakadnak, de a siker záloga az állhatatosság. És a sikerhez kockázatot kell vállalnunk újra, ha látjuk a célt.
  6. Ne rémülj meg a nehézségektől! Inkább koncentrálj a megoldásokra.
  7. Kerüld a negatív embereket! Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy átvegyük más emberek negatív érzéseit. De ha mégis negatív , panaszkodó emberekkel vagyunk, akkor kérdezzünk rá, hogyan szándékoznak megoldani a problémáikat. És a beszélgetés sokkal produktívabb lesz.
  8. Ne neheztelj! A negatív érzések vezetnek a stresszhez, később a magas vérnyomáshoz és egyéb egészségügyi és mentális problémákhoz.
  9. Csak akkor mondj valamire igent, ha tényleg úgy gondolod! Sokak számára nehézséget jelent a NEM szó kimondása, de ha valamiben nem értünk egyet vagy nem vállalható, akkor ezt kell tennünk.

Sisu, a “reziliencia” finnül

Ma reggel egy nagyon helyes cikket olvastam Mika Häkkinenről, a többszörös a Forma 1  világbajnok autóversenyzőről. A történet lényege az volt, hogy Mika a rendkívül rossz időjárási viszonyok ellenére is pozitív gondolatokat töltötte fel magát és a csapatát az egyik versenye előtt. Tökéletesen tisztában volt azzal a ténnyel,  hogy a zuhogó monszun esőben a 300 km-es óránkénti sebességgel száguldva, a trópusi zivatarban nem fog sokat  látni és rendkívül veszélyes helyzeteket kell megoldania a verseny során. De ezt kizárva azt szuggerálta magában, hogy milyen jó hogy esik az eső és ez fantasztikus élmény lesz. Ő képes volt rá, hogy a stressz tényezőket kihívásnak élje meg és nem akadálynak.

Mika fantasztikus versenyző volt óriási ambícióval. Ezt mutatja, hogy 97  versenyen indult, mire sikerült megszereznie az első GP győzelmét. És ez közel hét évébe került…és nem adta fel, amit a sisunak tulajdonít.

A stressz faktorokat sportolás közben tudjuk leghatékonyabban lemérni. Rengeteg kudarcot élnek meg a legnagyobb sportolók is, ahhoz hogy később győzhessenek. Fontos az, hogy negatívan vagy pozitívan éljük meg ezeket a helyzeteket. Amennyiben   képesek vagyunk hozzászokni a stresszhez és pozitív kihívásnak és nem kudarcnak kezeljük, akkor a teljesítményünk idővel emelkedni fog (bár ennek vannak még egyéb feltételei is).

Az emberi szervezet ahhoz adoptálódik, ami a legtöbbet éri.  (Egy nagyon kedves barátom mondta mindig, ha sokat nézel tv-t, akkor jó leszel tv nézésben) A kihívások teljesítésében, – amennyiben elegendő időt adunk a teljesítéshez- a szervezetünk fejlődéssel fog kompenzálni. Fontosnak tartom azonban a kitűzött cél megfelelő kiválasztását. Amennyiben a célunk irreális és  már a meghatározás időpontjában tudni fogjuk, hogy teljesíthetetlen, akkor az idegrendszerünk is le  fog bennünket korlátozni.

A változáshoz idő kell. A fejlődéshez pedig  progresszió.

Sisu (ejtsd: sziszu; szó szerinti jelentése: „belső”) egy finn metaforikus kifejezés, amely a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi. (wikipedia)

Amennyiben úgy érzed, hogy támogató jelenlét szükséges  a fejlődésedhez, akkor keress bátran konzultációval kapcsolatban.

Menj szembe a pánikkal!

A héten több beszélgetésem is volt pánikbetegekkel. Néhányan már múltbeli pánikbetegnek tekintették magukat, de mivel hét évig én is benne voltam, ezért véleményem szerint nincs múltbeli pánikbetegség, csak jelenleg is kordában tartott. Vagyis, akik már megtanulták kezelni, mert van kiút belőle! És ezt a nehézséget minél előbb meg kell tudnunk oldani, mert a családi életünk és a munkánk sínyli meg.

Hogyan tudod kezelni a pánikbetegséget?

Jógázzunk

Beszéljünk róla

Meditáljunk

Írjunk, rajzoljunk

Kiránduljunk

Utazzunk

Kerüljük a cukros és feldolgozott ételeket

Sportoljunk

A felsoroltak közül mindenkinek más működik, lehet, hogy az összes, de lehet, hogy egyik sem. Magunknak kell megtalálnunk azt az eszközt, amivel legyőzhetjük a betegséget. Össze kell állítanunk egy étlapot és ki kell tapasztalnunk, hogy mi működik a mi esetünkben.

Abban egyetértettünk a többiekkel, hogy a sport segített a legtöbbet. Valaki azóta is rendszeresen fut, mások küzdősport edzést végeznek, én erősportokat végzem és mellette ökölvívással foglalkozom. Sportolás és erős fizikai igénybevétel esetén ugyanazokat a tüneteket produkáljuk, ami a betegség velejárója: légszomj, nehézlégzés, heves szívverés,izzadság,etc. Csak az a különbség, hogy akkor nem keressük magukban a problémát, mert a sport természetes velejárójának  tekintjük.

És túléljük az edzést :). Minden nap!

Fontosnak tartom, hogy ne meneküljünk a betegség elől. Ne adjuk meg magunkat ,menjünk  szembe vele. Ne zárkózzunk be magunkba és legyünk a gondolataink foglya. Az nem megoldás! A megoldás az, amikor olyan biztonságos élethelyzeteket keresünk amitől rettegünk (Pl: ha nem szeretünk egyedül lenni, akkor legyünk egy kicsit egyedül, majd növeljük az időtartamot).  És ha beleállunk, akkor majd rájövünk, hogy nem történt semmi rossz. Sajnos ez egy gondolati betegség és nem tudjuk megoldani gondolatokkal azt, amit azzal hoztunk  létre.

Remek könyv a témában: Matt Haig – Miért érdemes életben maradni?

Ha úgy érzed nehézség egyedül megoldani, akkor keress bátran konzultációval kapcsolatban!

A reziliencia és a sport kapcsolata

“Teher alatt nő a pálma” vagy “ami nem öl meg, az megerősít” tartják  a mondások, amik  össze is foglalják a Reziliencia lényegét. Reziliencia más néven rugalmas ellenállás az embernek azon képessége, ahogy minden (jellemzően negatív) helyzethez képes igazodni. A reziliens emberre jellemző, hogy a krízishelyzeteket értékén kezeli, a történéseket optimistán éli meg és  a tapasztalati tanulás részévé teszi, amiből a későbbiek folyamán gyakorlatiasan profitál.

Lehetséges folyamatai:

Optimizmus! (Az adott krízist  kihívásnak kezeli és nem csapásnak)

Elfogadás! (Elfogadja azokat a helyzeteket, amelyekre már nem képes hatni)

Megoldáskeresés! (Megtalálja az utat a továbblépésre)

Cselekvés! (Nem bénul meg az adott krízisben, nem sodródik,  hanem előnyt kovácsol belőle és aktívan cselekszik)

Felelősségvállalás! (Saját sorsa és környezete miatt)

A sport hogyan segít a reziliencia elsajátításában azon kívül, hogy a legkiválóbb stresszoldó módszer ?

Úgy, hogy keressük a kihívásokat. Ha eddig nem sportoltunk rendszeresen,  akkor már maga a mozgás is kihívás lesz. Ha sohasem változtatunk az edzéstervünkön, ha mindig ugyanannyit futunk, mindig ugyanannyi ismétlést ugyanolyan súllyal teljesítünk, akkor a testünk nagyon gyorsan adaptálódik az adott terheléshez. Kvázi nem fogunk fejlődni. A fejlődés a kihívásokban, a változásban van. A nagyobb illetve más jellegű terhelés nagyobb elköteleződést is jelent, makaccsá és ellenállóvá tesz minket. Ezekkel a tulajdonságokkal sokkal könnyebben fogunk szembeszállni a környezetünk egyéb kihívásaival is!

Miért jó mozgással kilépni a komfort zónából?

A tegnapi nap két megbeszélésem is volt coachinggal kapcsolatban, ahol bemutattam a működési rendszereimet. Elsőre meglepődtek, amikor ismertettem, hogy szeretem azokat a megoldásokat, amikor valamilyen sport vagy mozgással kapcsolatos tevékenység előzi meg a coaching ülést, de utána kedvező fogadtatást kapott.

Miért is jó egy döntés vagy elakadás előtt mozogni, sportolni?

Mint már korábbi bejegyzéseimben is utaltam rá sportolás után kedvező hormon választ ad szervezetünk. Az idegrendszer megnyugszik, a szerotonin és dopamin termelés fokozódik és általánosan jól érezzük magunkat,  elégedettek vagyunk és még az egészségünkért is tettünk lépéseket. Ezt az irodánkban vagy otthonunkban sokkal nehezebb elérni. Amikor  a fizikai aktivitásokat végezzük, akkor szenteljük csak ennek a figyelmünket. Ezáltal kizökkenünk a megszokott gondolkodási mintákból és a sportolás után megváltozott tudatállapot segít új alternatívákat mutatni. Az új gondolatok, megoldási lehetőségek már sportolás(mozgás) közben is jöhetnek, de ne engedjünk a kísértésnek és lehetőség szerint töltsük ki az edzésre szánt időt. A gondolatainkat jegyezzük meg a későbbi döntéshozatalra brainstorming jelleggel, azaz ítéletmentesen és skatulyák nélkül jegyezzük fel a későbbi kielemzésre!

A legklasszikusabb példája a gondolati sémákból történő kizökkentésnek Newton  és az alma esete. A legenda szerint Newton éppen szusszantott egyet az almafa árnyékában, amikor a fejére esett egy alma és ő feltalálta a gravitációt illetve a gravitáció alapgondolatát. Eltekintve attól, hogy nem sportolás közben jött a gondolat, az eset egy jó példa arról, hogy nem az erős gondolkodás szülte a megoldást, hanem a véletlen és a görcsösségből való kilépés. Ne felejtsük el, hogy elég ritka esetben sikerült egy-egy feltalálónak a felfedezés úgy, hogy az eredeti tervében is ez szerepelt (mikrohullám, penicillin, cd, etc).

Több esetben előfordult,hogy a coaching ülés előtt  edzést tartottam,együtt edzettem, kirándultam vagy csak sétáltam az ügyféllel.
Természetesen ezt nem kell minden coaching ülés előtt feltétlenül megtenni (és nem is szükséges minden esetben), de néha emlékeztető jelleggel érdemes beiktatni. Én szeretem ezt az eszközt, mert megkönnyíti a saját munkám is és mindenki csak profitálhat belőle.

Stresszcsökkentés és az empátia

Minden nap találkozunk ezzel a mondattal : Stresszelek, stresszes vagyok.  És ez nem feltétlenül baj. ,mert annyi külső és belső hatás ér bennünket, hogy simán beleesünk egy-egy ilyen állapotba.

A stressz teljesen kezelhető, ha van “kivezetése”, mint pl ha megtámad egy oroszlán,akkor a szervezetünk reagál a kialakult helyzetre és menekülni próbálunk. Tehát egy valós félelemmel nézünk szembe vagyis van tényleges oka a helyzetnek.

De ha egy gondolat okozza a stresszt vagy egy még meg sem történt cselekmény, beszélgetés, fantázia szülte belső hang,  akkor nem tudunk mit kezdeni a helyzettel és stresszelünk, ami később szorongássá és depresszióvá alakulhat át és ezt megsínyli a magán és a munkahelyi életünk is.

Hogyan csökkentsük a stresszt:

-aludjunk 8 órát teljes sötétségben (egyes kimutatások szerint az amerikai munkások 66 százaléka nem képes végigaludni az éjszakát a szorongás miatt),

-sportoljunk rendszeresen ( az edzés hatására a szervezet az adrenalin mellett szerotonint ( hangulat), dopamint (érzelmek) és endorfint (boldogsághormon) szabadít fel),

-megfelelő  táplálkozást kövessünk, főleg az esti órákban (lefekvés előtt 2-3 órával) kerüljük a koffeint, cukrot, magasabb szénhidrát és zsírtartalmú ételeket. A cukros és fehér lisztes élelmiszerek csökkentik a dopamin szintet!,

-kiránduljunk (szintén dopamint szabadít fel),

-simogassunk kisállatokat (nálam ez nagyon bevált, bár a kutyáim elég nagyok),

-és az empátia,

Az empátiát direkt hagytam a végére, mert nagyon nagy hatást tulajdonítok neki. Amikor rossz érzésünk van egy megnyilvánulással kapcsolatban, akkor igenis álljunk bele és értsük meg, hogy mit jelent ez az egész. A legtöbb esetben nem is rólunk szól, csak magunkra vesszük  és felcímkézzük. Amennyiben nekünk szól, akkor vizsgáljuk meg a helyzetet és keressük meg a mikéntjét. Kinek az érdeke? Mi az fontos neki? Nem kell elfogadni…meg kell érteni a másik felet. Ez egy nagyon nehéz feladat, de az empátia megóv bennünket a további stressztől. Különbséget kell tenni, hogy mit tudunk kontrollálni és mit nem. Amit nem tudunk kontrollálni azon csak az elfogadás segíthet. Ha úgysem tudunk rá hatással lenni, akkor felesleges stresszelni rajta…úgysem változik, csak magunkat kínozzuk feleslegesen.

Amennyiben nehézséget okoz az empátia megértése,a  döntéshozatal vagy támogató jelenlétre van szükséged a céljaid elérésének érdekében, keress bátran konzultációval kapcsolatban.

Tudatossággal a hátfájás ellen

Egy nagyon érdekes cikkel találkoztam tegnap, amely alapján a tudatos gondolkodás képes lehet  korunk egyik legnagyobb fizikai problémáját enyhíteni: a hátfájdalmat. ( http://breakingmuscle.com/fitness/how-mindfulness-can-cure-back-pain) A mindfulness-based stress reduction (MBSR) segítségével “kezelt” betegek jelentős fájdalomtól voltak képesek megszabadulni a vizsgált időszakban,  de hozzátéve, hogy az MBSR tréninggel sem kerülhető ki az esetleges gyógyászati vagy sebészeti beavatkozás.

A mindfulness az éber tudatosságra és jelenlétre tanít a  fókuszon keresztül. Felhasználják és oktatják (Oxford, Cambridge) többek között az orvostudomány egyes területein és stresszoldásra az USA hadseregében is .

„Az éberség pillanatról-pillanatra gyakorolt ítélkezéstől mentes tudatosság, melyet odafigyelés révén gyakorolunk. Az éberség az élet természetes része. Gyakorlással erősíthető. Ezt a gyakorlást néha meditációnak hívják, ami valójában a figyelemről szól, és a figyelni kizárólag az érzékeinken  és tudatunkon keresztül tudunk.”(Jon Kabat-Zinn az MBSR megalkotója )

És hogy miért is fontos nekem? Mert alapjaiban és szemléletében teljesen megegyezik az általam képviselt Empatikus Krízismenedzsment eszméivel, az érzelem és ítélkezésmentes tudatos figyeléssel, objektív szemlélettel, éber tudatossággal! A VI. Corporate Coaching Konferencián a tavalyi évben lett volna lehetőségem nagyobb betekintést kapnom a mindfulnessről, de pont párhuzamosan tartottam előadást egy másik teremben, de azért remélem lesz még lehetőségem pótolni.

 

 

Nem kell meghallani minden zajt

Jellemzően, amikor konditeremben edzem, akkor azok közé tartozom, aki felteszi a fülhallgatóját és kizárja a külvilágot. (Persze tudom, hogy ez elég kevés sportnál tehető meg, de most nem is ez a lényeg).

Kb egy hete beszéltem pár percet egy barátommal bemelegítés közben és elmesélte, hogy egy hírhedten agresszív sportoló is elkezdett lejárni.  3 napig foglalkoztatott a dolog,azalatt számtalan ütés és feladásos technikát játszottam le fejbe, ami az elmúlt 20 évben ragadt rám, amíg rá nem jöttem, hogy teljesen üresben pörgök , hiszen a delikvens nem is tud róla, nem is tett érte semmit, nincs helye és ideje ezeknek a gondolatoknak!

Mi a tanulság?

-nem kell minden zajt, pletykát meghallani,

-ha valami ekkora feszültséget okoz benned, akkor lépj vissza és nézz rá kívülről és objektívan, hogy van-e alapja….legtöbbször nincs,

-ne engedd, hogy az elméd uraljon: ha edzeni mentél, akkor eddz…gondolkozz utána,amikor végeztél,

-a hegyet is csak akkor mászod meg, ha már ott állsz előtte,

-mindig legyen nálad “fülhallgató”.

 

 

Legyen a ringben rajtad kívül mindenki csak vendég

Ezt a mondatot a mai ökölvívó edzésen hallottam az edzőmtől (Hídvégi Gyuritól), akivel már több, mint egy évtizede dolgozom.

A teljes mondat így szólt:

“Legyen az a célod, hogy a ringben rajtad kivűl mindenki csak vendég lehessen!”

Te legyél a házigazda, aki  felkészült, lazán mozog és uralja és írányítja a küzdelmet….vagy a saját életét.

Az edzésen tanulsz és biztonságban vagy, mert nem történhet- egy felkészült edző mellett -bajod. És idővel jönnek a sikerélmények. Egy ügyfelemmel dolgoztunk régebben coaching keretén belül ökölvívással. És a mai napig szívesen beszél róla,amit a bokszos coaching velem adott neki.

 

 

 

Ha rossz az első megérzés

Intuitív emberként  hiszek az első megérzésekben, mert azt mindig tisztának érzem. De amikor hagyom, hogy a gondolataim befolyásoljanak, akkor képes vagyok meggyőzni magamat arról, hogy mégis miért  jó  avagy rossz. Ezért rászoktam, hogy nem hozok azonnali döntéseket nagyobb ügyekben, hanem adok időt magamnak és kívülről ránézek, mint egy sakktáblára.

Egy befektető segítségemet kérte egy döntésében.

Befektetőként épít egy több lakásos társasházat,  támogatja benne a kivitelező, a tervező és a műszaki vezetője is. A telek, tervek és engedélyek már megvannak,de nem tud szabadulni egy rossz érzéstől, de ettől függetlenül fel szeretné építeni.

Amire rámutattam neki:

-a felsoroltak mint pénzt kapnak, ha belevág, tehát elemi érdekük, hogy megvalósuljon a projekt,

-a terveken történő módosításoknak köszönhetően a várható nyeresége drámai módon lecsökkent,

-a várható nyereség 0,5 százalékkal haladja meg a jelenlegi kockázatmentes befektetések (például állampapír) hozamát. És mivel építőiparról beszélünk ez a különbség el is tűnhet már az első héten,

-a megterülés kiszámolása “lombikban” történt, vagyis ha minden időben és minőségben kifogástalan,

-ha úgy dönt, hogy mégsem építi meg,akkor is jelentős haszonnal tudja értékesíteni az építési telkeket.

Az én szerepem meglátni/megláttatni a dolgok sokszínűségét. Soha senkit nem kívánok lebeszélni a vágyairól, céljairól, a döntés nem rajtam áll,én csak egy mankó vagyok hozzá és én csak kérdezek. A választ mindenki hordozza magában. Szükség van egy objektív szereplőre, aki ideális esetben akár magunk is lehetünk, de ez sok gyakorlást igényel.