Ha rossz az első megérzés

Intuitív emberként  hiszek az első megérzésekben, mert azt mindig tisztának érzem. De amikor hagyom, hogy a gondolataim befolyásoljanak, akkor képes vagyok meggyőzni magamat arról, hogy mégis miért  jó  avagy rossz. Ezért rászoktam, hogy nem hozok azonnali döntéseket nagyobb ügyekben, hanem adok időt magamnak és kívülről ránézek, mint egy sakktáblára.

Egy befektető segítségemet kérte egy döntésében.

Befektetőként épít egy több lakásos társasházat,  támogatja benne a kivitelező, a tervező és a műszaki vezetője is. A telek, tervek és engedélyek már megvannak,de nem tud szabadulni egy rossz érzéstől, de ettől függetlenül fel szeretné építeni.

Amire rámutattam neki:

-a felsoroltak mint pénzt kapnak, ha belevág, tehát elemi érdekük, hogy megvalósuljon a projekt,

-a terveken történő módosításoknak köszönhetően a várható nyeresége drámai módon lecsökkent,

-a várható nyereség 0,5 százalékkal haladja meg a jelenlegi kockázatmentes befektetések (például állampapír) hozamát. És mivel építőiparról beszélünk ez a különbség el is tűnhet már az első héten,

-a megterülés kiszámolása “lombikban” történt, vagyis ha minden időben és minőségben kifogástalan,

-ha úgy dönt, hogy mégsem építi meg,akkor is jelentős haszonnal tudja értékesíteni az építési telkeket.

Az én szerepem meglátni/megláttatni a dolgok sokszínűségét. Soha senkit nem kívánok lebeszélni a vágyairól, céljairól, a döntés nem rajtam áll,én csak egy mankó vagyok hozzá és én csak kérdezek. A választ mindenki hordozza magában. Szükség van egy objektív szereplőre, aki ideális esetben akár magunk is lehetünk, de ez sok gyakorlást igényel.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük